Archivellák
Ez van
2023.10.04 08:01
Gomolyfelhők. Esti szürkület. Sietős lépésekkel hazafelé tartott. Biztos léptekkel, minden izom, ízület, idegsejt összehangoltan működött célja elérése érdekében: hazaérni. Az utcákon már felhangzott a kijárási tilalom kezdetét jelző szignál, a nyomkövető és arcfelismerő rendszerek...
A mágus
2019.01.30 15:03
Ahogy a köznyelvben mondani szokták: nehéz gyerekkora volt, a sámángyerekek szenvedéstörténetével áldott. Hat lábujja kiszolgáltatottá tette, még háromévesen sem tudott lábra állni. Ez késztette arra a szülőket, hogy leoperáltassák a feleslegest, s ezután úgy élhetett, ahogy a kisdedek fölnövekedni...
Málika
2018.08.16 20:37
Előre kell bocsátanom, hogy családom tagjai dolgos, törekvő emberek hírében álltak. A 20-as években, a nagy háborúk pihenőidejében Pesten telepedtek le, s az Andrássy út közelében nyitották meg takaros vendéglőjüket, amelyben nemcsak válogatott ételeket tálaltak fel, hanem kellemes kis helyiséget...
A törpe
2018.07.03 12:15
Flórián – mint a keresztségben szerzett neve is mutatja – nagylelkű, ámbátor apró termetű férfi volt. Rőt szakálla és kerek arca a díszkertek mesés manójára emlékeztetett. Ahogy a Nibelung-ének Alberichja, ő is szépségre és az élet kincses adományaira sóvárgott, ahogy végül is minden ember. Amikor...
Léthé és Mnémoszüné
2018.04.20 12:53
Egyszer a sok színes szélesvásznú pillanat 8 mm-es film noirra váltva pörög tovább. A hercig ölebek a kóbor kutyák sorsára jutva vonyítanak a sáros utcákon az esőverte felázott porban. A felhólyagzott mennyezet millió cseppjeiben ficánkolt, mint számtalan embrió, mint ősvilági moszattelep, mint egy...
Egy szemtréner emlékére
2018.01.05 22:29
Talán már akkor kezdődött minden, amikor a Jártó-lány 1943-ban a Dante Kiadónál megjelent Ki volt az apám? című regényében leírta e sorokat:
„Egy könyv volt abban a fiókban…, de nem tudta a felírást elolvasni rajta. Jaj, a szemüvege benn maradt a szobájában…, s a lapokon olyan halvány a...
Alkonyodott
2017.05.17 08:33
Alkonyidő. Mint a pöttöm kardinálispinty óriássá nőtt mutánsa, mint a felizzó főnix vöröslött a nap a horizonton, majd átvérezve a felhőket aláhanyatlott a sötétedés pillanatképeit hagyva maga után. A kutyát sétáltatom ilyenkor, elhagyatott külvárosi romos épületek utcasorán át bóklászom vele, aki...
Homolignum
2016.11.21 20:45
Már napok óta végtagfájdalmakkal küszködöm. Nehezen ébredek, az elindulás a nap legnagyobb terheltétele. A tömegközlekedés, az emberek gőze, a kilehelt pára, a kiáramló gázok mind undorral töltenek el. Szeretném a gyorsító gombra kapcsolt mindennapi rohanást lassított üzemmódra váltani, de...
A bárónő ékszerei
2016.09.24 18:07
Egy belvárosi udvari lakás harmadik emeletén lakott. Itt élt régóta homályban, életközösségben Anubisszal, kutyaszeretetben. A tacskó kicsit elhízott, a kényeztetés kiváltságától lustálkodott naphosszat, s csak akkor hegyezte a fülét, akkor kapta fel a fejét, amikor a bárónő megigazította...
Holt idő
2016.01.26 17:59
Letéptem ezt a hangaszálat
Már tudhatod az ősz halott
E földön többé sohse látlak
Ó idő szaga hangaszálak
És várlak téged tudhatod
Az időnek nincs szaga, habár Apollinaire – a kedvencként számon tartott költő - cáfolta ezt a tételt. Legalábbis hangaszál...