Napló

 

Naplóm, e naplopó

        töredékben:

száz és ezer nap

        lódobogása.

A nap hátasai elporoszkálnak

       a szürke vonalakban.

Naplopókötőm

        sem nyújt menedéket.

                                 Tétlen toll,

                                  tabula rasa,

                                  üres szavak

        bőrkötésben.

Radírlétem.

 

Költői mütyür

 

Együgyű és bagatell ez a vers is,

mit egy régi barátod ír ma Neked,

Haj, de mit ér ez a bánatos ének

ha minden elillan a bíbor idővel,

hallgat a fákon a nesz, zörren a csönd,

és megroppanva robognak az évek,

unottan kisöprik a múltat, elszárad

az emlék míg odalent megnőttek az árnyak,

s a köd lepedéke bevonta a várost.                 

 

 

Mottó a monológról

 

Nyelőcsőbe szorultam. Nem tudom megemészteni magam.

Mintha megmarkolni kívánnám az életet, görcsbe rándul a billentyűzeten kezem. Görbült ujjak között üres a tenyerem.

Rendekbe zártam magam, s a rendetlenség eluralkodott bennem.

Csak küldöm önmagamnak gondtalan, mert gondolattalan sorokba gombolom életem lapjait, napjait, s levelezek magammal magamban.
Betekintés a létre: a kint létre tekintés.

Az öndialógus olyan párbeszéd, amelyet azokkal is folytathatunk, akiket sosem ismertünk.

Hiánycikk lettem az életemben, hány meg hány nap él-hal nélkülem.

Kártyalapokba verődik az életem. Néha kemény munkával győzök önmagam felett. Ilyenkor vesztesnek érzem magam. Létvesztett Tökfilkó. A kártyarend legutolsó figurája.

Netdarálóban szemcsésre zúzva a mindenség ígérete.

Jelenbe szűkült világ. Hieroglifa vagyok egy szarkofág oldalán.


 

Még nyargalászni a gondolat meredélyén

 

Pegazusom lába már meg-megbicsaklik, de még próbálkozik nyargalászni a gondolat meredélyén, szárnyát megtépdesték a földre kényszerítő szelek, de nem a szó a fontos, hanem a szív, a szó becsap minket, fontosabb a "szófogadás", amely nem vár dagályos dekorációt, hanem a szótlanságával szerez hitelt önmagának, azaz önmagunknak. A szószátyár korszakom szösszenetei ezek. Néha visszanézek rájuk, és nevetek egyet, hiszen nem mások ők, mint a vanitatum vanitas harmatcsepjei.

Újdonságok

Filmklub 2017/18. évad

2017.12.04 23:19
E filmklub szándékai szerint nem pusztán filmművészeti csemegéket kíván bemutatni az érdeklődők...

A vesszőből font ember

2016.12.15 16:25
Robin Hardy filmje   Soha nem hallottam erről a filmről, amit nemrégiben láttam, mégis az ott...

Agnes Varda: Sem fedél, sem törvény

2016.10.20 19:08
Sem fedél, sem törvény Agnes Varda 1985-ben készített filmje Velencében, a nemzetközi...

MET Filmklub 2016/2017. 11. évad

2016.09.27 11:51
Marginalizáció és szocializáció a filmvásznon Minden hónap harmadik szerdáján 6 órakor a MET Fő...

Mayer Erzsébet új kötetéről

2016.09.27 11:50
Több műfajú kötetet vesz most kezébe az olvasó.  Elemző, tudományos igénnyel megírt munkákat...

Somlyó Zoltán mint újságíró

2016.03.27 21:33
A ma embere realista szeretne lenni, s folyton ideáljai csapdájába esik. Eltitkolni kívánja...

A Bakelitben

2016.01.25 08:53
A Manifesztum Színház A kopasz énekesnő „manifesztációja”   „Az időt felfedezni minden...

Egy Bresson-film vetítésén

2015.12.31 08:42
Robert Bresson: Egy szelíd asszony     Mint régen, mint annak idején egykoron. Egy...

Choli Daróczi József verseiről

2016.01.08 14:52
Isten homorú arcán   „Cigány vagy! – írja a költő, s vajon nem érzi-e meghatározónak ezt a...

MET Kispesti filmklub XIX. Fő u. 110.

2015.09.07 16:35
Az idén 10. évadát nyitja a MET kispesti filmklub. A vetített alkotásokat főként  történelmi...
<< 1 | 2 | 3 | 4 >>

Tűsarok

Világtócsa. Utcasarki mocsár.

Világok lápvirága.

Karcsú női lábakon

sárként tovaballag.

 

Meteorológiai jelentés

Perzsel a fagy, és búvik a vad.

Hóbundát ölt a határ,

jégcsapok éle, szívedbe téved,

nem jön a nyár soha már.