III. Richárdnak
Levél Alföldi Róbert úrnak
„Asszony vagyok, szegényke, vénülőcske, együgyű is,…” – Villon szavait idézve mutatkozom be Önnek. Így most e képtelen irrealitásban beszélgettek a nagy színésszel, hangomat nem hallhatja, hiszen megfogadtam (demokratikus eszközökkel kényszerítettek): merjek kicsi lenni. Tegnap megnéztem III. Richárd alakítását, s a darab végén magam is udvariasan tapsoltam a közönség soraiban. Igen jó alakítás volt ez, csupa póz, bravúros manír, modor bravúrja. Kedves Alföldi úr! Be kell ismernem, Ön ügyesen próbálkozik identitásra lelni szerepeiben, de sajnos az identitás hiánya semmi szereppel sem pótolható. Gesztusai üresek maradnak. Már megint egy Villon-versrészlet jut eszembe egyes számban, „hetvenkedő, lármás vagány, majomtáncoltató, veszett szemfényvesztő, bolond fej, … szemtelen, füttyös csitri, siheder”: bár már Ön fölött is eljárt az idő ehhez. Laza kedélyes stílusa, könnyed lazasága, lazán lenéző önteltsége sok rajongót szerzett a népi demokratikus demagógiának. Richardja engem inkább Cipollára emlékeztetett, ez is jó szerep lenne Önnek, bár a gonoszság anatómiáját nem igazán tárta fel, amelynek kicsit Ön is részese, még a Magyar Színházban sem. (Értettem a Shakespeare mögé rejtett üzenetet. Persze a kulturkampf ideje ez: egy magyarnak nevezett színházban, román közreműködéssel, EMMI által gazdagon támogatott előadásban gúnyolódnak itt a magyar Wirtschaft-nak láttatott „húsvéttalan magyarságon”, „a diktatúra magyar színháza” születik itt a színpadon, Amely jókora intellektuális leigázással van egybekötve itten a javából). Alföldjét megtagadott „önfavágó”, gyökérzet nélkül élő, s mint a futóhomokot úgy fújja el majd hírnevéről az idő a sallangokat, s ki tudja, mi marad meg belőle.
Gondolkodtam a darabon, amelyben én az Ön keze nyomát is fölfedezni véltem. A hazai politikai viszonyokat feltáró fanyar humorú, hatásos betét nem származhat egy nem itt élő rendezőtől, Andrei Serbantól. Kire céloznak itt? Talán Orbán Viktorra? Aki mint diktátor érkezik vissza Shakespeare Erzsébet-kori Angliájába, a preliberalizmus ajándékaként földönfutóvá tett ostoba nép nyomorának s a gyarmati népirtással szerzett királyi (állami) és magánvagyonoknak tengerpartjára, amelyet a kései utódok az egyenlőség és testvériség csomagolópapírjába csomagoltak? Hát nem tudom… Orbán Viktor még úgy tudom nem gyarmatosított egy népet sem, nem tudok gyilkosságokról,… persze a korrupció… igen … talán… helyezkedés, pozícióharc, könyöklés… igen, működik a nagy Organon… s e nagy szervezetben, aki nem jól lép a társadalom grádicsain az hamar eltűnik, agyontapossák, ó szegény hercegek, mind halottak. De jaj, hát Ön is, hát Ön nem ezen a grádicson haladt előre – föltörekvő gazdatisztek és MSZP-s képviselők segítő keze által - egyre nagyobbnak érezvén egóját, a befolyásolás nagy virtuális terében? A szólásszabadság sárba tiprása ugye, hogy a Radnóti Színház már lassan egy éve játszatja ezt a kétharmad népet mocskoló darabot.
„York napsütése rosszkedvünk telét, tündöklő nyárrá változtatta”… elzúgtak a baloldali kurzus forradalmai: vörös terror, Rákosi, Bokros-csomag, privatizáció ezerrel, a köztulajdon kiárusítása, hitelcsapda,…és helyezkedés, pozícióharc, könyöklés . Éppen úgy ment ez akkoriban, csak éppen féktelenebbül az istenadta nép 98%-os állami vagyonának kijátszásával. Játék… legózás, nagy játékos Ön, épít új és új diktatúrákat, amivel megküzdhet, hogy hős lehessen, s e csatában kívánom Önnek, ne hangozzon el: „országomat egy lóért”.
Ja, úgy zárójelben megjegyezném, hogy az előadás utolsó fél órájában már egyetlen elhangzó mondatot sem lehet érteni - az üvöltözés artikulálatlan kakofóniája persze tudom, művészi eszköz -, de csak jeleztem, hogy nem kell megtanulni ezt a szöveget, lehet beszélni halandzsán, úgyis mindegy. Ó, III. Alföldi Richárd, színészkirály, kérlek, könyörülj a magyar nyelven, amelynek modalitását az évszázadok formálták. A gondolat helyett minden egyes szóra hangsúlyokat aggatsz, hogy névelőkig lelassítod a nyelvi közleményt, máskor meg az érthetetlenségig gyorsul, s e hadarás, a kiabálás a valódi indulatok helyére lép. A teljesség helyett a részletek a hang súlyát cipelik, miért? Talán nincs is fölöttük gondolat, talán nincs is mögöttük szív, csak a rombolás víg indulata, amelyben a mindent szabad ideológiája a káosz majdani mészárszékét ácsolja? Nem…, nem…, nem…, most éppen az én személyes forradalmam zajlik Ön ellen! Milyen jó most, hogy kicsiségem tartalmat nyert, hogy Mariónak érzem magam, mert kiléptem a varázsló bűvköréből. Végül olyan egyszerű volt minden Alföldi Róbert úr… úgy valahogy tettem ezt, hogy reggel bekapcsoltam egy régi motoros magnetofont, s hangszalagon meghallgattam ezt a megrázó királydrámát Sinkovits Imre tolmácsolásában. Nagyszerű élmény volt. Többet mondott a máról, mint az Önök aktualizáló hamisítvány előadása. Ajánlom minden kis senki magyarnak.