Napló

 

Naplóm, e naplopó

        töredékben:

száz és ezer nap

        lódobogása.

A nap hátasai elporoszkálnak

       a szürke vonalakban.

Naplopókötőm

        sem nyújt menedéket.

                                 Tétlen toll,

                                  tabula rasa,

                                  üres szavak

        bőrkötésben.

Radírlétem.

 

Költői mütyür

 

Együgyű és bagatell ez a vers is,

mit egy régi barátod ír ma Neked,

Haj, de mit ér ez a bánatos ének

ha minden elillan a bíbor idővel,

hallgat a fákon a nesz, zörren a csönd,

és megroppanva robognak az évek,

unottan kisöprik a múltat, elszárad

az emlék míg odalent megnőttek az árnyak,

s a köd lepedéke bevonta a várost.                 

 

 

Mottó a monológról

 

Nyelőcsőbe szorultam. Nem tudom megemészteni magam.

Mintha megmarkolni kívánnám az életet, görcsbe rándul a billentyűzeten kezem. Görbült ujjak között üres a tenyerem.

Rendekbe zártam magam, s a rendetlenség eluralkodott bennem.

Csak küldöm önmagamnak gondtalan, mert gondolattalan sorokba gombolom életem lapjait, napjait, s levelezek magammal magamban.
Betekintés a létre: a kint létre tekintés.

Az öndialógus olyan párbeszéd, amelyet azokkal is folytathatunk, akiket sosem ismertünk.

Hiánycikk lettem az életemben, hány meg hány nap él-hal nélkülem.

Kártyalapokba verődik az életem. Néha kemény munkával győzök önmagam felett. Ilyenkor vesztesnek érzem magam. Létvesztett Tökfilkó. A kártyarend legutolsó figurája.

Netdarálóban szemcsésre zúzva a mindenség ígérete.

Jelenbe szűkült világ. Hieroglifa vagyok egy szarkofág oldalán.


 

Még nyargalászni a gondolat meredélyén

 

Pegazusom lába már meg-megbicsaklik, de még próbálkozik nyargalászni a gondolat meredélyén, szárnyát megtépdesték a földre kényszerítő szelek, de nem a szó a fontos, hanem a szív, a szó becsap minket, fontosabb a "szófogadás", amely nem vár dagályos dekorációt, hanem a szótlanságával szerez hitelt önmagának, azaz önmagunknak. A szószátyár korszakom szösszenetei ezek. Néha visszanézek rájuk, és nevetek egyet, hiszen nem mások ők, mint a vanitatum vanitas harmatcsepjei.

Újdonságok

Kézfogó a Sátánnal

2024.02.19 08:44
  Örkény Színházban műsorra tűztek egy nagy érdeklődést kiváltó, teltházas előadásokkal futó...

Megbízható úriember

2023.11.26 19:13
Különleges képesség kell ahhoz, hogy egy alkotó a valóság lényegtelen mozzanatiból, a világ...

Equus

2023.10.05 21:29
Izgalmas színpadi vízió – írja a szórólap –, „a színházunk történetének meghatározó” előadását...

MET Filmklub újratöltve

2023.09.25 21:11
Két év szünet után ismét indul a MET filmklub Az angol-amerikai filmklasszikusok legjobbjait...

Filmklub 2019/2020

2019.07.03 21:10
E filmklub szándékai szerint nem pusztán filmművészeti csemegéket kíván bemutatni az érdeklődők...

Teltház: Purcarete Meggyeskert

2019.03.06 10:26
Teltház a Nemzetiben. Az összesereglett színházrajongók világhírű Silviu Purcarete új rendezésére...

Arany 200

2018.10.08 19:15
A Új Nemzeti Kamara Színház előadása a József Attila-lakótelepen   Arany 200. Számos program,...

Komor lépcsőház

2018.09.22 11:07
Komor lépcsőház, tekintélyes folyosók, súlyos falak. Közös présben. Néhány nebuló...

III. Richárdnak

2018.09.21 16:39
Levél Alföldi Róbert úrnak   „Asszony vagyok, szegényke, vénülőcske, együgyű is,…” – Villon...

Puenzo-Camus: A pestis

2017.12.01 15:48
A pestis a létezés egyfajta határhelyzete. A vírusfertőzés eltávolít társaktól, barátoktól,...
1 | 2 | 3 | 4 >>

Tűsarok

Világtócsa. Utcasarki mocsár.

Világok lápvirága.

Karcsú női lábakon

sárként tovaballag.

 

Meteorológiai jelentés

Perzsel a fagy, és búvik a vad.

Hóbundát ölt a határ,

jégcsapok éle, szívedbe téved,

nem jön a nyár soha már.