Andrey Zvyagintsev filmje
Nemrégiben megnéztem A visszatérés című filmet, mert korábban is lenyűgözött a filmrendező érzékeny, képi világa. Már a Leviatán című film is egy visszatérés története, a távolról érkező ügyvéd, meg akarja újítani a holdbéli pusztasággá üresedett vidéket. Az Isten háta mögötti kisvárosban élő házaspár egzisztenciális fenyegetettség légkörében él, amikor Kolja, a férj hívására, a távolról érkező barát segítségükre siet. A remény azonban tragédiába fordul: az asszonyban, Liljában megszületik a vágy (talán a bibliai szörnyeteg,) továbblépni, mássá lenni, s megundorodik az itt és most világától, amelyben élni kényszerül. A nő öngyilkossága alámos mindent, a mocsaras, sáros táj ismét önmagáé lesz.
Az Elena című film is az áldozat és uralkodás kérdése körül forog. A hosszú bevezető képsorok mögött lassan körvonalazódik a szándékosan gondatlan haláleset, az asszony fiának közönséges élete, amely az örökség megszerzése révén új alakot ölt. A halálba "segített" férfi lánya nem kap semmit abból a vagyonból, amelyet pedig a feszültséggel teli apa-gyermek kapcsolat ellenére lányának szánt volna. A sors kockajátéka ez, amely sosem szűkölködött igazságtalan fordulatokban. De mi is történik itt? A szeretet - mint arc vagy álarc - Janus-arcú tragikus sorsmozgató elemként működik.
A visszatérés is a megszokottból való hirtelen kilendüléssel, az apa hazatérésével indul. A két fiúgyermek szerepviselkedése is megváltozik az apához való viszonyulásuk szerint. A félszeg lázadóvá érik, a vagányabb szabálykövetőként viselkedik. Az apa alakja ellentmondásos, gyanakvásra késztető, a sugallt kegyetlen büntetések azonban elmaradoznak, mégis valami bűnös gonosz légkör veszi körül őt. Ki ő? Durva lelkű bűnöző,vagy családja anyagi felemelkedésért megpróbáltatásokat vállaló családfő? A fiú bátosága, az apjával való szembenállása hívja elő ugyanazt a képet, amellyel a történet elkezdődik. Az apa próbálja megmenteni fiát, "édes fiamnak" szólítja a haragvó Ivánt, de egy véletlen mozdulattal ő zuhan le a toronyból. A cselekmény itt véget ér, de a filmet a gyerekkor, a családi együttlét idilljét mutató megsárgult fényképek zárják, a családi szövetségben rejlő biztonság összeomlik. A felnövő generáció anya, apa család nélkül imbolyog az élet útvesztőiben.